Kína az elmúlt néhány hétben a
figyelem középpontjába került, sajnos a negatív fejlemények miatt, melyek
egyenlőre csak fokozottan hatnak ki a világgazdaság többi szereplőjére. A
beszerzési menedzser indexek és a kínai ipar termelékenysége zsugorodott az
utóbbi hónapokban, mint azt az első negyedéves adatok kimutatták; de ami talán
ennél is meglepőbb az az, hogy a kínai kormány úgy nyilatkozott nem terveznek
kisegítő intézkedéseket tenni az ügyben. Elindultak a találgatások a
nyilatkozat kapcsán, lehetséges e, hogy a kínai kormány a piacgazdaság irányába
kíván tenni lépéseket? Az egyik legnagyobb kérdés a kínai pénzt, a jüant övezi,
mely jelenleg mesterségesen alacsony áron van tartva. Amennyiben egy fokozottan
vagy sávozottan lebegő árfolyam mellett döntene a kormány úgy a bankközi
piacokon hatalmas sokkokkal kéne megbirkózni a kereskedőknek és bankároknak.
Mostani cikkünk ezt a problémakört járja körül részletesebben.
Alacsony jüan és a
külkereskedelmi mérleg
Az
mesterségesen alacsonyan tartott hazai fizetőeszköz a kínai gazdaság egyik
legfontosabb mozgatórugója. A gyenge deviza mint tudjuk jótékony hatással van a
külkereskedelmi mérlegre, az exportot ösztönzi, míg az import tevékenység kevésbé
vonzó lesz általa. Az így kialakult külkereskedelmi többlet egy ország
gazdaságában forrásként jelenik meg, és mivel mint az egyszerű könyvelési
szabályoknál állami szinten is ami jelentkezik forrás oldalon annak eszköz
oldalon is meg kell jelennie. Ez az eszköz nem más, mint a kínai gazdaság
illetve kormány deviza tartaléka, amit mára már milliárd dollárokban mérnek.
Mivel jüanra átváltani a folyamatosan befolyó összegeket nem volna célszerű
(jüan erősödést idézve elő) a kínai kormánynak egyéb eszközök után kell néznie,
amibe ezt a tömérdek pénzt fektetni lehet. Ez az eszköz nem más, mint amerikai
államkötvények.
A Kínai hitelezés és egy esetleges nyitás hatásai
A
kínai állam a teljes USA államadósság 21,8 % (1273,5 milliárd USD) részét
birtokolta 2014 januárjában a legfrissebb adatok szerint; mely saját GDP-jük
körülbelül 10%-ának felel meg. A számok magukért beszélnek, a vilg két
legnagyobb gazdaságának sorsa mondhatni egybe fonódott. Egy esetleges
világpiaci nyitás a kapcsolatot igencsak deformálná. A legvalószínűbb, hogy a
fejlett piaci befektetők többsége egyszerűen kivetítené a múltbeli
teljesítményt a jövőre és elkezdené vásárolni a kínai értékpapírokat, erősítve
ezzel a jüant. Lebegő árfolyamnál Kína veszítene ezzel versenyképességéből, mely
még jobban visszavethetné a Kínai gazdaságot ezzel súlyos veszteségeket róva a
befektetőkre. Amennyiben intervencióval fenn akarnák tartani a gyenge
árfolyamot úgy pénznyomtatásba kéne kezdeni, dollár vásárlással és jüan
eladással stabilizálni az árfolyamot, mellyel még jobban felpörögne a dollár
alapú államközi hitelezés. Ez a "holland betegség" egyik torz formája
lehetne.
