Júniusi beszámolónkban még örömmel fogadtuk az enyhén
megugró amerikai munkanélküliségi rátát, mondván, hogy ez a munkaerőpiacra
visszatérő embereknek tudható be. Úgy tűnik az öröm korai volt, hiszen az
aktivitási ráta júniusban új mélypontra esett (62,9 százalék), a
munkanélküliségi rátát húzva magával (5,3 százalék).
A mechanizmust úgy kell elképzelnünk, hogy a bárnyomás
hatására nem éri meg nem visszajönni a válság alatt kivonult dolgozóknak. Míg a
válság éveiben mondjuk 22 dollárt veszített egy átlagos amerikai munkavállaló
óránként, az által, hogy önként kivonta magát a munkaerő piacról, addig mára
ennek ára egészen 25 dollárig ment.
Bár aki eddig nem dolgozott befektetéseiből egész jól el
tudta tartani magát, az amerikai bika már nem szalad úgy, mint a válság után.
Az S&P 500 index az év elejétől csupán 0,86 százalékot hozott a
befektetőknek, míg a 2008 leolvadás utáni féléves átlag 7,7 százalék körül van.
A FED kamatemelése már csak ezért is érzékeny téma.
Az elmúlt időszakban az átlagos órabérek stabilan tudtak növekedni,
hiszen a kivonuló dolgozók csökkentették a munkaerő piaci kínálatot, míg a beinduló
gazdasági növekedés új munkahelyeket teremtett. A kivonulók pénzügyi
eszközeikből éltek meg, vagy hozamot termelve, vagy felélve azokat. Azonban a
növekvő bérek hordozott lehetőség költsége, valamint a 7 éve tartó, kissé
fáradó bika piac megfordíthatja ezt a folyamatot. A kamatemelés mind a
részvény, mind a kötvény eszközosztályba korrekciót hozhatna rövidtávon, ami
szikrát adhat a munkaerő piaci kínálat bővülésének, így a bérnyomás és az
infláció lassulásának.
Makrogazdasági távlatokból érdemes az aggregált és reálbérezésre,
valamint bérnyomásra támaszkodni. Érdekes megfigyelni, hogy bár a nominális
bérek növekedtek, addig a reálbérek növekedése többször fordult negatívba,
azonban az utóbbi másfél évben pozitív növekedést láthatunk. A gazdaságban
bérekre kifizetett összegek bár a válság alatt csökkentek (növekvő nominális
bér nem tudta ellensúlyozni a kivonuló erőforrást), 2010 óta ez az érték is
stabil növekedést tudott felmutatni.
Összességében egy viszonylag egészséges munkaerőpiacot
láthatunk, ebben azonban az esetlegesen visszatérő munkások hozhatnak
változást. Azonban sosem szabad elfelejteni, hogy egy jegybank évekre előre
tervez, egy szeptemberi kamatemelés simán célozhatja a két év múlva mért
infláció csökkentését, melynek akar a visszaszállingózó dolgozók még jót is
tehetnek. Befektetőként az tengerentúli részvény és kötvény piacokon enyhe
kivárásra, bizonytalanságra számítanék, illetve a kamatemeléssel egy enyhe
korrekcióra. Középtávra ugyanakkor lehet tervezni, pláne egy korrekció után,
hiszen a kamatemelést lehet úgy is értelmezni, hogy a FED egészségesnek látja a
piacokat.
A feltörekvő eszközosztályoktól azonban távol tartanám
magam. Ezeket a piacokat a rossz strukturális felépítés (Brazília), piaci
buborékok (Kína), csökkenő árupiaci árfolyamok (Oroszország, Brazília) már így
is megviselték, ennek nyakába jöhet majd egy dollár erősödés és kamatemelés,
amely a külsőadósság terheit is tovább fokozhatják.
